A mikroszennyezőktől a vízmegtartó városokig: hogyan látja a jövő vízgazdálkodását egy díjnyertes fiatal kutató?

A víziközmű-szektor előtt álló kihívások, legyen szó a mikroszennyezők eltávolításáról, a vízhiány kezeléséről vagy az új európai szabályozásoknak való megfelelésről, egyre szorosabb együttműködést kívánnak az akadémiai szint és a gyakorlati szakma között. A Wilo ezért ajánlotta fel a DEX Summer School részvételi lehetőségét a Dulovics Junior Szimpózium első díjas előadója számára.

Wilo: A Dulovics Junior Szimpózium első díját nyerted el. Mit mutattál be a hallgatóságnak?

Dzsudzsák Emília: Az előadásom a doktori kutatásomhoz kapcsolódó nemzetközi projektről szólt, melyben hét partnerintézmény vesz részt, és a célunk annak vizsgálata, hogy bizonyos baktériumok képesek-e lebontani hormonhatású szennyezőanyagokat. Nem az eredményeket mutattam be, hiszen a kutatás még folyamatban van, hanem azt, hogy milyen kísérleteket végzünk, milyen problémára keresünk megoldást, és milyen eredményeket várunk.

A kutatásunk kifejezetten a mezőgazdasági eredetű szennyvizekre fókuszál. Ezeket sok helyen öntözővízként hasznosítják, ezért nem elhanyagolható, hogy milyen koncentrációban tartalmazhatnak hormonokat. Ha ezek a vegyületek a környezetbe jutnak, például intenzív csapadék hatására kimosódnak a talajból, akkor természetes vizekbe kerülve ökológiai problémákat okozhatnak.

Wilo: Miért kapnak egyre nagyobb figyelmet az ösztrogénhatású mikroszennyezők Európában?

Dzsudzsák Emília: Ma már egyre több kutatás igazolja, hogy jelen vannak a természetes vizekben, és hatással lehetnek az ökoszisztémák működésére. A vízi élővilágban például kimutattak olyan jelenségeket, mint a halak és kétéltűek ivari fejlődésének megváltozása vagy feminizációja.

Közben a mérési technológiák is sokat fejlődtek. Ma már nemcsak azt tudjuk, hogy ezek az anyagok jelen vannak, hanem azt is, hogy milyen koncentrációban és milyen környezeti hatásokat okozhatnak. A kihívás az, hogy jelenleg még nem áll rendelkezésünkre olyan víztisztítási technológia, amely minden ilyen mikroszennyezőt teljes biztonsággal eltávolítana.

Wilo: Mit jelenthet a mikroszennyezők vonatkozásában a gyakorlatban az új európai szennyvíztisztítási irányelv, az EU 2024/3019 urban wastewater treatment direktíva?

Dzsudzsák Emília: A DEX Summer School egyik központi témája volt az új irányelv és a mikroszennyezők kezelése. Számomra az egyik legfontosabb tanulság az volt, hogy a jelenlegi technológiák jók, de önmagukban már nem elegendőek. További tisztítási fázisokra lesz szükség, különösen a negyedik tisztítási fokozat irányába kell haladnunk.

A változás azonban időigényes lesz. Az irányelv keretet ad, de a bevezetés módját minden tagállam saját adottságaihoz igazítja. Elképzelhető, hogy egyes országokban néhány éven belül láthatók lesznek az eredmények, máshol pedig hosszabb átmeneti időszakra lesz szükség.

Wilo: Mit gondolsz, hogyan lehetne előmozdítani a direktíva céljainak megvalósulását?

Dzsudzsák Emília: Talán az egyik legfontosabb kérdés, hogy hogyan lehetne jobban összekapcsolni a kutatást és a gyakorlati szektort. Kutatóként azt érzem, hogy az akadémiai világ és a gyakorlati üzemeltetők, gyártók vagy szolgáltatók között még mindig kevés az együttműködés. Rengeteg értékes kutatási eredmény születik, amelyek nem jutnak el a mindennapi gyakorlatig.

Szerintem több közös projekt, több párbeszéd és több személyes kapcsolat kellene. A valódi innováció ott születik, ahol a kutatók és a gyakorlati szakemberek együtt dolgoznak egy problémán. A DEX Summer School során számos új nemzetközi kapcsolatra tettem szert, bízom benne, hogy a jövőben erre még tudunk közös munkát alapozni, egymástól tanulni.

Rövid kísérletek a DEX Summer School keretében, a hof-i szennyvíztisztítótelep laboratóriumában (Forrás: Dzsudzsák Emília Laura)

Wilo: Mi volt a leginspirálóbb élmény számodra a DEX Summer School során?

Dzsudzsák Emília: Egyértelműen a csapadékvíz-gazdálkodás és a „szivacsváros” szemlélet. Németországban már komoly figyelmet fordítanak arra, hogyan lehet a városokat felkészíteni a hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék kezelésére és megtartására. Nagyon érdekes volt látni, hogy a szennyvíztisztító telepeken külön megoldásokat alkalmaznak a nagy esőzések, villámárvizek kezelésére, és hogy a várostervezésben is egyre nagyobb szerepet kap a víz helyben tartása és a csapadékvíz-, szürkevíz-hasznosítás.

Azt is megtapasztaltam, hogy sok olyan működő megoldás létezik Európában, amelyeket érdemes lenne Magyarországon is megismerni és adaptálni. Nem mindig kell új technológiát feltalálnunk, néha elég körülnézni, hogy másoknál mi működik jól.

Wilo: Milyen benyomást tett rád a Wilo hofi gyára és képzési központja, amit meglátogattatok a nyári egyetem keretében?

Dzsudzsák Emília: Korábban nem volt közvetlen kapcsolatom a szivattyútechnológiával, ezért különösen érdekes volt számomra a látogatás. Nagyon pozitív benyomást tett rám a családias légkör, a szervezettség és az a professzionális szemlélet, amely a gyár működését jellemezte.

A legnagyobb élményt talán a bemutató- és fejlesztőközpont jelentette, ahol működés közben is láthattuk a rendszereket. Kutatóként különösen értékesnek tartom, amikor egy technológia nemcsak elméletben, hanem kézzelfogható formában is megismerhető.

Wilo: Mit osztanál meg a pályakezdő mérnökökkel és kutatókkal a most megszerzett tapasztalataid közül?

Dzsudzsák Emília: Azt, hogy legyenek nyitottak, és merjenek kilépni a megszokott keretek közül. Nemzetközi környezetben dolgozni vagy tanulni óriási lehetőség, mert más országok, más kultúrák és más gondolkodásmódok gyakran új megoldásokat mutatnak ugyanarra a problémára.

És hogy a vízgazdálkodás kérdése már nem a jövő problémája, hanem a jelené. A vízzel való felelős gazdálkodás, a működő külföldi példák megismerése és a tudás megosztása mindannyiunk közös feladata. Az eredmények sokszor már itt vannak karnyújtásnyira. A kérdés inkább az, hogy mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy tanuljunk belőlük.

A Wilo számára különösen inspiráló olyan fiatal szakemberekkel találkozni, akik nemcsak kutatják a jövő kihívásait, hanem aktívan keresik a megoldásokat is. A víziközmű-szektor megújulása elképzelhetetlen a tudomány, az ipar és a fiatal generációk együttműködése nélkül.

Emília Laura Dzsudzsák munkáját a Horizont Európa program által társfinanszírozott BioTreatED (Water4All2023-334) nemzetközi projekt támogatásával végzi. A magyar partner számára a támogatást az NKFIH biztosítja (2024-1.2.1-HE_PARTNERSÉG-2024-00024).

Bővebb információ a projektről: